„Nem aktuális.” Ennyit mondott lapunknak dr. Hunyadfalvy Ákos, a veszprémi kézilabdaklub elnöke, miután megtudta, hogy a Bajnokok Ligájában bukdácsoló férfi csapattal kapcsolatban szeretnénk néhány kérdést föltenni neki.

Mivel mi – a sportvezetővel ellentétben – úgy gondoljuk, hogy a téma aktuálisabb nem is lehetne, az alábbiakban összefoglaljuk, milyen információk birtokába jutottunk különféle sportági hírcsatornák, illetve a bőséges „háttéranyagot” szolgáltató szakemberek révén.

Amint az köztudomású, a bakonyiaknak már csak egy meccsük van hátra a BL-csoportban, s ha jövő szombaton, az Atletico Madrid vendéglátójaként sem szerez pontot a társaság, új csúcsot dönthet: abban a tekintetben legalábbis, hogy a sorozat ezen szakaszában (a huszonnégy között) még sosem kényszerült búcsúra.
Hogy a legkevésbé sem légből kapott híresztelés, miszerint Veszprémben hetek óta áll a bál, arra bőséges igazolást kap az ember, ha csak belekukkant a szurkolói fórumokba vagy a csapatért aggódó bloggerek bejegyzéseibe, akkor meg pláne, ha a játékosok fizimiskájára koncentrál egy-egy, amúgy sorsdöntőnek mondott mérkőzés közben. Ráadásul a tájékozódás során arra is fény derül: a sportágban dolgozók körében egyöntetű a vélemény, hogy nagy a „gáz” a nem is olyan régen még mintaként emlegetett klubban.

Semmi kétség, a hangulatot alapvetően meghatározza, hogy a játékosok egy része hónapok óta nem jut hozzá bére nagyobbik hányadához. Az úgynevezett bankgaranciás szerződést aláíró sportolókat a fizetésképtelenség nem érinti, a többieket azonban nagyon is. Figyelembe véve, hogy havi ötszázezer és ötmillió forint közötti összegekről van szó, bagatellizálni semmiképpen sem lehet a problémát, s az már csak a hab az ízletesnek éppenséggel nem mondható tortán, hogy a tréner, Mocsai Lajos is a pénzéért hiába ácsingózók népes táborát gyarapítja.

Mielőtt bárki a szívéhez kapna az említett summák olvastán, sietve megjegyezzük: a sportág nemzetközi élcsapatai között szép számmal van olyan, amelynek játékosai ennél is többet kasszíroznak. Igaz, akadnak a mezőnyben olyan alakulatok is, amelyeknél a honorárium mértéke meg sem közelíti a veszprémi átlagot. Vagyis: a magyar bajnok a költségvetést illetően amolyan középcsapatnak minősül a csoportküzdelmekben érintett huszonnégy együttes között.

Gazdasági szakemberek szerint a jelenlegi helyzethez az vezetett, hogy a Bakonyban nem haladtak a korral, s a pénzügyeket tekintve tíz-tizenöt éve még prosperáló, mára azonban túlhaladott modell szerint irányítják a klubot. A Veszprém nem alakult át gazdasági társasággá, továbbra is egyesületi formában működik, így nem csoda, hogy a vezetők egyelőre csak sejtik, mekkora a büdzsé hiánya, s pénzügyi átvilágítást rendeltek meg. Ezzel együtt a felelősök fölötti pálcatöréssel óvatosan kell bánni. A sportág ugyanis az utóbbi években viharos sebességgel fejlődött (nemcsak a pályán, hanem azon kívül, a professzionalizálódás, a marketing terén is), s a tempóval kizárólag azok tarthatták a lépést, akik áldoztak a csapatukra.

Márpedig a világklasszisok pénzbe kerülnek – nem is akármennyibe, amint azt látjuk –, de a jelek szerint az erőn felüli vállalások sem hozták meg a remélt sikereket. Sőt: a klub „újkori” története talán legsúlyosabb időszakát éli meg. Ennek nem mellékes adaléka, hogy a sportági portálokon jó ideje azt olvasni: legalábbis bizonytalan a további együttműködés a bankszektor névadó főszponzorával.

A miliő a vázolt légkörnek éppen megfelelő. Forrásaink megerősítették, hogy az együttes jó néhány játékosának megromlott a viszonya Mocsai trénerrel (azt hallani, némelyikük nem is kommunikál az edzővel), miközben a szakvezető sem a nyugalom szobra mostanában. Részint a fizetési elmaradás miatt, részint annak nyomán, hogy munkájába rendre belebeszélnek „felülről”, nem szólva arról: újabban – mint mondja, pályafutása során először – a szurkolók is „megtalálják”.

A BL-sorozat persze messze nem lefutott még. Elviekben az sem zárható ki, hogy a Veszprém nem egyszerűen továbbjut a csoportjából, hanem egyenesen bravúrok sorozatát viszi véghez a folytatásban. (Igaz, ennek elképzeléséhez minimum verne-i fantáziára van szükség.) Ám történjék bármi, az elmúlt két évtizedben márkanévvé nemesült csapat gondjainak további szőnyeg alá söprése már nem is bűn, egyenesen hiba volna.

És ha valami a jelen helyzetben „nem aktuális”, a hallgatás biztosan az.